A gerincsérv kialakulása hosszú folyamat
Amikor a gerincsérv tünetei jelentkeznek, a legtöbben megdöbbenve állunk, és persze tudni véljük, hogy mi váltotta ki azt: megemeltünk egy nehéz bútort, kivettük az autó csomagtartójából a tartalék
akkumulátort, lehajoltunk, hogy befűzzük a cipőnket, vagy elestünk focizás közben. Egyből a „balesetre” gondolunk, ami után jött a fájdalom, a zsibbadás, és a többi kellemetlen tünet. Azonban a valóság az esetek többségében az, hogy ez csak az utolsó csepp volt a pohárban.
Porckorongjaink sérvesedése egy hosszú - legtöbbször több évtizedes - folyamat eredménye. Rendszeres hétköznapi tevékenységeink nem gerincbarát módon történő végzésével jutunk el a porc olyan mértékű degenerálódásáig, ahol végül már a panaszok is megjelennek. Sajnos ezek a mozdulatok és mozdulatsorok szokásainkká válnak, mindennapjaink részei
lesznek, és észrevétlenül rombolják a gerincünk rugalmasságát biztosító porckorongokat. Néhány jellemző példa, a teljesség igénye nélkül:
- Görnyedt ülés étkezés közben, iskolában, az autóban, munkahelyen
- Főzés alacsony konyhapult fölé hajolva
- Nehéz tárgyak emelése, cipelése hajlíott háttal
- Tisztálkodás a mosdókagyló-, illetve a kád fölé hajolva
- Autóvezetés kiült ülésben görnyedve
- Lehajolgatás kisgyermekhez
Ez a sok-sok apró, rossz terhelés - rendszeresen, naponta többször végrehajtva éveken keresztül - okozza a kezdetben csak kicsi, de idővel összeadódó sérüléseket a porckorong
hagymahéjszerű szöveteiben, míg végül az általunk kiváltó oknak gondolt utolsó behatás- mint utolsó csepp a pohárban - megadja a végső lökést, és a gerincsérv tünetei félreérthetetlenül megjelennek.
Ez a folyamat azonban megállítható, ha a megelőzést előtérbe helyezzük. Figyeljünk oda az autóülésünkre, használjunk a görnyedés ellen segédeszközöket. Figyeljünk oda hogyan emelünk, és miképp végezzük a házimunkát.